És székely virtuskurzus lesz-e?

2017. január 06. - ER Szerkesztő

SZILÁGYI ALADÁR irodalom- és pankrátorpolitikai jegyzete az Előretolt Helyőrség Íróakadémia 400 millió forintos támogatásáról.

 rejto.jpg

Rejtő Jenő (P. Howard), "Az előretolt helyőrség" című regényének képregényváltozata alapján Rajz: Korcsmáros Pál

 

Kimondhatatlanul örvendetes, hogy a Magyar Közlöny közhírré tette: a kormány „a civil és egyéb szervezetek támogatása” címszó alatt az Orbán János Dénes-féle Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség Íróakadémia programjára 400 millió forintot biztosít. Ez a nonprofit(!) Kft. már tavaly – indulása évében – 150 millió forintos stafírunggal kezdett, s hogy mennyire hatékonyan gazdálkodhatott, mennyire sikeresen járulhatott hozzá az írócsemeték neveléséhez az akadémiai faiskolában, mi sem bizonyítja beszédesebben, mint ez a több mint két és félszeresére duzzasztott, 2017-re szóló 400 milliós támogatás. (Ami nagyobb, mint a teljes évre osztogatandó irodalmi folyóirat-támogatási keret, a fiatal írók szervezeteinek működési költségével egyetemben…)


De hadd idézzük fel azt, hogy – egyebek mellett – mi mindenre tellett a 2016-os 150 millióból:

„Szigorú szabályokkal rendelkező tábort tartott Felsőörsön a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) által indított Előretolt Helyőrség Íróakadémia 2016. augusztus 15. és 17. között. A házirend szerint délután 6 óra előtt nem lehetett alkoholt fogyasztani.”
(Irodalmi Jelen, 2016. augusztus 17.: A tábor, ahol büntetik a ragrímeket)

A lap helyszíni beszámolója szerint Nagy Koppány Zsolt szépírói mesterkurzusán „azt a feladatot adta a mentoroknak és a diákoknak, hogy egyénileg írják át Marin Sorescu A két lator című versét. A diákok és a mentorok negyvenöt percet kaptak a Sorescu-utánérzések elkészítésére, majd következett a szövegek felolvasása.” Csender Levente az alábbi szöveget utánérezte a két latorra:

„Ilonka ott feküdt a bőr- és nemibeteggondozóban. Elment a fürdőbe és összeszedett valamit. Egész nap vakarózott. A folyosó végén volt egy ajtó. Nem nagyon volt ott ki-bejárkálás, de mindenki tudta, hogy ki van ott. Egy sztárügyvéd, a felesége meg a szeretője.
Az ügyvéd azért kijött, végigsétált a folyosón, és stírölte az ápolónőket. Ilonka lánya ment látogatni az anyjához. Az ügyvédúr felszisszent a látványtól.
Maga hiába sziszeg, le van rothadva a fasza – kiabálta ki Ilonka.
Ebben a pillanatban fordult be a folyosón egy csokor virággal a szerető szeretője. Ilonka pont a két férfira látott a kórteremből, amint egymással szemben állnak. – A két lator – mosolyintotta el magát.”

– Ennyi…


Mivel 2017-re sokkal több lesz a kormányzsozsó, bizonyára az ifjú Nobel-díjra jelöltek többoldalú kiképzésére is lehetőség kínálkozik a felsőörsi írótáborban. Például – a mesterkurzusok mellett – akár székely virtuskurzusra is sort keríthetnek, hadd sajátítsák el a Kárpát-medencéből toborzott táborlakók ennek az üsd-vágd erénynek minden csínját-bínját. Ez minimális költségnövekedést jelentene, hiszen a fentebb idézett kisprózai remeklés szerzőjét, Udvarhely szülöttét, Csender Levente eddigi mentort, bízvást előléptethetik az oktatók kasztjába, virtusedzőnek. Ugyanis már az 2014 augusztusában tartott Tokaji Írótáborban bizonyította ilyen irányú kvalitásait. Íme, az azóta letiltott NOL tudósítása az akkor történtekről:

„Botrány Tokajban: leütötték Kukorelly Endrét az írótáborban. Félbeszakította a Tokaji Írótáborban való részvételét Kukorelly Endre költő, író, s hazautazott Budapestre, mert csütörtökre virradó éjjel olyan súlyosan megütötte őt Csender Levente író, hogy kórházban kellett ellátni. Információink szerint a két író kocsmai iszogatás közben szólalkozott össze, Kukorelly túl hangosnak találta Csendert, aki ezen úgy felháborodott, hogy egy ütéssel leütötte Kukorellyt. Az író sebét a kórházban összevarrták, majd az intézmény hivatalból értesítette a rendőrséget is, Kukorelly sérülése ugyanis nyolc napon túl gyógyul.”


Post scriptum: remélem, a 2017-es nyári Íróakadémia szervezői kellőképpen előrelátóak lesznek. Elegendő számú csendert állítanak a tábor kapujába, nehogy afféle ballib-bűzű költősuhancok belopakodhassanak, akik nem tesznek eleget a projektvezető által előírt kánonnak, és ilyen szörnyűséges, ragrímek szennyezte verseket írdogáljanak:

„De szeretnék gazdag lenni, / Egyszer libasültet enni, / Jó ruhába járni, kelni, / S öt forintér kuglert venni.”

A bejegyzés trackback címe:

https://erport.blog.hu/api/trackback/id/tr1812103769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.