Szilveszteri operett, idézőjelekkel

2017. január 09. - szucslaszlo

Operettel búcsúztatta az óévet és köszöntötte az újat a Szigligeti Színház. Szinte mindegyik erdélyi magyar társulat zenés műfajjal kedveskedett közönségének. A váradiak évfordulóhoz is kötötték a bemutatót: tavaly volt 30 éve, hogy a zeneszerző, a város szülötte Fényes Szabolcs csatlakozott neves elődeihez az örökkévalóságba. Talán legismertebb művét, a Maya revüoperettet NOVÁK ESZTER úgy állította színpadra, ahogy a nagykönyvben meg van írva, vagy mégsem egészen úgy, ámde remekül. SIMON JUDIT kritikája.

 

maya4.jpg

Operettet kétféleképpen lehet színpadra állítani: jól vagy rosszul. Középút nincs. A jó operett szórakoztató, mulatságos, búfelejtető, de mindenképpen színház, annak minden ismérvével. A rossz operett előadás elviselhetetlen, úgyhogy ne beszéljük róla. Főleg azért nem, mert Váradon hosszú évek óta nem volt egy valóban jó operett produkció. Eddig. A Maya olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva, a legfinnyásabb operett rajongó sem találhat kivetnivalót. Sőt, a vájt fülű drámakedvelők, dokuszínház rajongók is megtalálják benne azokat az ügyesen elrejtett, de biztos kézzel robbantott kis aknának, amitől még szórakoztatóbb a váradi Maya.

Fényes Szabolcs és Harmath Imre műve annyiban tér el a többi operettől, hogy két szubrett és két táncoskomikus szerep van benne. Primadonna csak egy, nem is lehetett volna több, ki merte volna ezt megtenni Honthy Hannával? Ebből adódik, hogy bonvivánból is csak egy van. (A remekül szerkesztett műsorfüzetben megtalálható e szerepkörök leírása.)

maya1.jpg

A jó operett előadáshoz, – ha a fentiek megvannak – kell még egy jó dramaturg, aki pergővé varázsolja a szöveget, és a rendezővel közösen elhelyezi a már említett csemegebombákat, fantáziával és ízléssel megáldott díszlet- és jelmeztervező, szellemes koreográfus és nem utolsó sorban, hozzáértő zenei vezető, illetve karmester.

Elsősorban viszont olyan rendező, aki érti ezt a könnyűnek nevezett, nehéz műfajt, rendelkezik kellő humorral, ízléssel, és színházi tudással, hogy egyszerre vegye komolyan, továbbá kissé elemelje a történetet, a zenét, a játékot. Jeles rendező ismerősöm azt mondta, könnyű jó előadást csinálni Shakespeare vagy Csehov darabjaiból, de próbáljon meg valaki mondanivalót kicsiholni egy operettből. Az illető sosem kísérelte meg, de nem legyintett lekicsinylően a kollégáira, akik operettet rendeztek.

Kellenek továbbá tehetséges, ráadásul énekelni és táncolni tudó színészek. Nélkülük ugyanis az egész megmarad koncepciónak.

Novák Eszter nem csak szeret, tud is operettet rendezni. Tudja, hogy nem elég a zene, a tánc és a szerző poénjai ahhoz, hogy érvényes legyen az előadás. Tudja, cseppnyi utalás nélkül a környezetünkre, a korunk ízlésére, nem áll meg a lábán az operett, ha mégoly ismert és közkedvelt is, mint a Maya. Elrejtette hát a már említett aknáit, amik által nem csak a mulatság fokozódott. Ezekkel éppen annyira tartotta el, más szóval éppen annyi idézőjelet tett, hogy megtöredezzen a cukormáz, de ne peregjen le. Ehhez humor kell, pontos szövegértelmezés és színészvezetés, biztos egyensúlyérzék, hogy meddig tart a komédia, és mikor kezdődik a giccs. Novák idézőjeleivel kivédte a giccset! Pontos, jól megkomponált előadást alkotott, szórakoztatót, de valódi érzelmeket is becsempészett. Pergő, dinamikus produkciót kreált abból az operettből, aminek láttunk pompásabb, de vontatottabb előadását. Mert ami hetven éve szórakoztató lehetett (ennyi idő telt el azóta, amióta először játszották a Mayát Nagyváradon), 2016-ban már unalmas lenne.

maya2.jpg

 Fotók: Fülöp-Crisan Olivér

Az előadás dinamikájához hozzájárult a korszerű hangszerelés, a melódiák ritmusossága is.

A díszlet- és jelmeztervező nagyszerűen oldotta meg a színpadképeket, szép és karakteres ruhákat adott a szereplőkre. A Novák – Vasilatos duó jól működő páros, élvezetesek az „összekacsintásaik”.

A rendezőt dicséri az is, hogy végre olyan koreográfus komponálta a táncokat, aki érti az operett műfaját és humora is van. Bóbis László többszörös sztepp európa- és világbajnok, a legjobbaktól tanulta meg, a revütánc csínját-bínját, és ettől már csak egy kis lépés az operett. A koreográfus parádés táncokat vitt színpadra, melyek a már sokat emlegetett aknák robbanásához is hozzájárultak. Más szóval, a táncok nem betétszámok maradtak, hanem az előadás szerves részévé váltak.

Hatalmas dicséret illeti a táncosokat. Azon túl, hogy szépek, csinosak, pontosak és fegyelmezettek, érzik a műfaj jellegzetességeit, és ami nagy erény: a humortól sem jöttek zavarba, „vették a lapot”. A jól összehangolt táncokban is kiérződött mindegyikük egyénisége, ami nagy teljesítmény egy operettben.

A rendező a színészekre „szabta át” a szerepeket, aminek eredménye a szellemes játék. Gajai Ágnes és Dimény Levente a szubrett – táncoskomikus álompáros. Ha ismeretlen dalokat énekeltek volna, biztos másnap mindenki azokat fütyörészné az utcán. Prózai színészek, nem meglepő, hogy remekül játszanak, azonosulnak a karakterükkel, de nagyszerűen énekelnek és táncolnak. Remekelt a másik a szubrett – táncoskomikus páros is. Ababi Csillának és Szabó Eduárdnak is ellenállhatatlan a humora, s annak ellenére, hogy ők is prózai színészek, remekül énekelnek, táncolnak. S bármi történt a színpadon, két művészt muszáj volt nézni, odafigyelni rájuk: Hajdu Géza és Szotyori József. Minden mozdulatuk egy vicces melódia. A Szotyori József – Hunyadi István bohócjelenet egyszerre mulatságos és szívszorító.

Örömmel nyugtáztuk, hogy a fiatal és jóképű Sebestyén Hunor személyében bonvivánja is van Váradnak. Szép hanggal megáldott, tehetséges színész. Primadonnája is van a társulatnak, de mert Tasnádi-Sáhy Noémi pár hónapja anyuka, a rendező Holecskó Orsolyát hívta meg a címszerepre. Maya egy az egyben primadonna, díva szerep. Novák a magyarországi művésznőre alakította a szerepet, ami nem baj.

Firtos Edit, Kovács Enikő, Kiss Csaba, Csatlós Lóránt több kisebb-nagyobb partitúrában remekelt.

Szándékosan nem tértünk ki a sokat emlegetett aknákra, sem a nagyszerű poénokra, mert már csak ezekért is érdemes megnézni a nagyváradiak Maya előadását. És sok minden másért.  


maya3.jpg

Nagyváradi Szigligeti Társulat

Fényes Szabolcs – Harmath Imre

Maya

Operett

Rendező: Novák Eszter

Dramaturg: Kárpáti Péter

Zenei vezető: Lászlóffy Zsolt

Díszlet- és jelmeztervező: Florina Bellinda Vasilatos

Koreográfus: Bóbis László

Karvezető, zenei asszisztens: Brugós Anikó

Szereplők:

Holecskó Orsolya, Gajai Ágnes, Ababi Csilla, Sebestyén Hunor, Szabó Eduárd, Dimény Levente, Kiss Csaba, Szotyori József, Firtos Edit, Kovács Enikő, Hajdu Géza, Csatlós Lóránt, Hunyadi István

Táncosok:

Brugós Sándor Csaba, Kacsó Bálint, Kerekes Dalma, Rácz Lajos, Szabó Enikő Ágnes, Forgács Zsombor, Forgács-Popp Jácint, Schmith Nándor, Szigeti Szidónia, Tőkés Imola.

A bejegyzés trackback címe:

https://erport.blog.hu/api/trackback/id/tr3612114189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.