Csak a nevünk változott és a helyzetünk. Erport.ro néven indul (újra) február 13-án a kiadója által az elmúlt és végén megszüntetett (felfüggesztett ?) Erdélyi Riport szerkesztőinek és szerzőinek online lapja. A régi-új oldal kiadója a nagyváradi Holnap Kulturális Egyesület, mely közösségi finanszírozással igyekszik megteremteni e sajtóműhely működésének anyagi feltételeit.

Új rovatcímekkel, de a korábbi tematikákban és műfajokat használva szeretne megmaradni az Erport a szabad újságírás terepének abban a romániai magyar nyilvánosságban, ahol – hasonlóan a magyarországi médiához – komoly fenyegetések érik s sajtószabadságot, a minőségi újságírást.

Az újraindulás, új elindulás arra is alkalom, hogy ismét köszönetet mondjunk minden támogatásért, szolidaritásért, különösen azoknak, akik az elmúlt egy hónapban a blogfelületen a szerzőink voltak, önzetlen munkájukkal segítői az Erport indulásának, illetve aláírói voltak az Erdélyi Riport felszámolása miatt kezdeményezett petíciónak.

Támogassa az Erport.ro oldalt!

Sajnos pusztán lángoló hitből egy sajtóterméket nem lehet fenntartani, az elkötelezettségen felül éppen az a három dolog kell hozzá, mint a háborúhoz: pénz, pénz és pénz.

A minőségi újságírás nem képzelhető el anyagi források nélkül.

Munkánknak csak egy része zajlik a számítógép mellett, egy riport helyszínét meg kell közelíteni, egy színházi előadásra, kiállításra el kell menni, egy interjúalanyt fel kell hívni, oknyomozó anyagokhoz adatot kell igényelni, fénymásolni, nyomtatni kell.
Arról már nem is beszélve, hogy – minden ellentétes híreszteléssel szemben – az újságíró is ember, eszik, iszik (!), családja van, és a boltból nem távozhat fizetés nélkül, a villanyért, vízért neki is fizetni kell.

Az ERport, lévén valóban független felület, csak az olvasóira, azaz Önökre számíthat.

Az általunk készített tartalmak ingyen elérhetőek és szabadon felhasználhatóak a forrás megjelölésével, így perselyünk becsületkasszaként üzemel, fizessen mindenki lehetőségei és belátása szerint, amennyiben fontosnak tartja a munkánkat, függetlenségünk megőrzését.

Támogassa lapunk működését esetenként vagy rendszeres hozzájárulással!

Támogatásokat kiadónk, a Holnap Kulturális Egyesület (Asociaţia Culturală Holnap) fogad a BCR bankban (Banca Comercială Română) nyitott

EUR : RO88RNCB0660153379080002

HUF : RO61RNCB0660153379080003

RON : RO18RNCB0660153379080001

bankszámlaszámainkon.

------

Támogathat bennünket PayPalon keresztül is saját PayPal fiókjából, vagy ha ilyennel nem rendelkezik, akkor egyszerű online bankkártyás fizetéssel:

Az ember szomorúan bár, de megszokja, hogy azok, akiket szellemileg a legmagasabb oromra képzelt, mintha eszetlen dinoszauruszok lennének. DEMÉNY PÉTER jegyzete.

Miért vált a nemzetféltés a XXI. századra annyira tuskó dologgá? Történészek, filozófusok, nemzetkarakterológusok a megmondhatói. Mindenesetre a 84 román akadémikus Felhívása is egyértelműen azt mutatja, hogy azzá vált. Eugen Simion irodalomtörténész, a Román Akadémia korábbi elnöke, Dinu C. Giurescu történész, Ioan-Aurel Pop történész, a BBTE rektora, Nicolae Breban író és társaik olyan szöveget szerkesztettek, hogy égnek áll az ember haja.

Már a felhívás nyelve is. „Alapvető nemzeti intézmény” „Az állam illetékes szervei őrködjenek”, „a Nagy Egyesülés, melyért a román nép annyi évszázadon át szenvedett, dolgozott és küszködött, és amelyet annyi áldozat árán ért el” – mint egy XIX. századi közlemény. A legnagyobb veszedelem természetesen az autonómia, és ez logikusan következik a zaklatott inkováció nyelvezetéből és hangulatából. Az identitás egyhúrú, egyarcú dolog, a történelem egyértelmű (van is egy zárójel a történelem szörnyű átírásainak veszedelméről, mintha Foucault, Derrida, Barthes, Baudrillard és a többiek nem lennének régen halottak, Freud és Nietzsche pedig még halottabbak), és az, hogy Románia szent földjén mások is élnek, vagy horribile dictu a románok sem egyformák, az szemlátomást nem képezi a derék akadémikusok gondolatvilágának részét.

Az ember szomorúan bár, de megszokja, hogy azok, akiket szellemileg a legmagasabb oromra képzelt, mintha eszetlen dinoszauruszok lennének, lásd a Professzorok Batthyány Körét. Amikor ilyen porbafingó közleményeket olvas, mégis megdöbben, amiből azt a melankolikusan boldogító következtetést vonja le, hogy mindent mégiscsak nehéz megszoknia.

Felkavaró és gyönyörű, amilyen a vers maga. Shakespeare és a világ, egymásba fonódva. Kokan Mladenovic és a temesvári színművészek megrázóan mutatják, hogy bár az idők változnak, a vágyak, az érzelmek, a jóság és gonoszság örökkévalók. SIMON JUDIT írása.

Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:

Az érdem itt koldusnak született

És hitvány Semmiségre pompa vár

És árulás sújt minden szent hitet

 

És Becsületet rút gyanú aláz

És szűz Erényt a gaz tiporni kész

És Tökéletest korcs utód gyaláz

És Érc-erőt ront béna vezetés

 

És Észre láncot doktor Balga vet

És Hatalom előtt néma a Szó

És Egyszerű kap Együgyű nevet

És Rossz-kapitány rabja lett a Jó.

 

Fáradt vagyok; jobb volna sírba mennem:

Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!

 

(Szabó Lőrinc fordítása)

A fenti szonettre alapoz a Shakespeare, Sonnet 66 előadás, így angolosan írva. Mert Shakespeare és a szerb Kokan Mladenovic a temesvári magyar színészekkel készült előadása univerzális. Olyan, mint Shakespeare, mindenkihez szól és mindenkinek tükröt tart. A kornak, amelyben élt, és amelyben élünk. Az előadás egésze olyan, mint a vers maga, feszes, tömör, többsíkú, tiszta színházi nyelven megfogalmazva, izgalmas, mégis könnyen megfejthető jelképrendszerben. Katartikus a maga egységében, kiszámítottságában, szépségében. Oratórium megrázó zenével és szuggesztív, nagyszerű koreográfiával.

Szilágyi Aladár legutóbbi várostörténeti barangolásának főszereplője a váradi Páris patak volt. A témát figyelmes olvasóink – érdekes szöveges és képes adalékokkal kiegészítve – nem hagyták a földön heverni.

A Páris-patak hídjának korlátja – illusztráció egy 1901-ben megjelent könyvből

Egy kis séta a Páris-parti Párizsban címmel közölt írásunkban szó esett a Nagyvárad-Olaszin áthaladó Páris patakról is, amely a török idők előtt is Olaszi természetes határát képezte. Hogy némileg védve legyen a városnak ez a része, a patak partjára egy palánkot is építettek. Ez utóbbit majd csak az 1700-as évek derekára bontották le, amikor Olaszi észak felé kezdett el terjeszkedni, főleg a székesegyház és a püspöki palota építése miatt.

Kelet-Ukrajnában az oroszbarát szakadárok és az ukrán fegyveresek szembenállása abszurd drámába illő helyzeteket teremt. Donyeck közeli életkép TAMÁS PÁL írásában.

Járőröző ukrán harckocsik a lakótelepen Avgyejevkán    Fotók:echo.msk.ru

Manapság a nemzetközi ügyekben mindent Trumpra kenünk. Akkor is, ha az adott törtenet kapcsán bizonyítottan (még?) nem csinált semmit. Pár napja beszélt telefonon Putyinnal. Hogy miről is pontosan, senki kívülálló nem tudja, de bizonyosan szó esett Ukrajnáról is. Tavaly május óta keleten hivatalosan fegyverszünet van. Ki kellett volna vonni a nehézfegyvereket a közvetlen frontvonalról. Persze, egyik fél sem tartotta be azt, amit vállalt. Folyamatosan át-átlőnek egymáshoz, havonta meghal néhány ember. Van egy egyezmény, de ezt Porosenko elnökből nem is az oroszok, hanem a Nyugat verte ki (miután katonailag szétverték őket), ezt az ukrán parlamenti jobboldal nem akarja betartani, mert az a szakadároknak túl sokat adott volna. Tehát, vélelmezik a legnemzetibbek, egyszer majd csak jön az ellentámadás, és akkor ismét minden az övék lesz.

SZILÁGYI ALADÁR újabb emlékező írása arról szól, hogy miként került közvetlen, személyes-szívélytelen kapcsolatba a Securitate néhány tisztjével a hetvenes-nyolcvanas években.

 Az épület, ahol a szekusok vendégül látták klienseiket. kellett a nyelvtudás

Fiatal házasokként a régente Sal Ferenc (manapság Dunărea) nevű utcában laktunk, annak sikátorrá szűkülő felvégén, melynek alvégén, szemtől szembe a Barátok templomával a Securitate székelt. Mivel naponta elhaladtunk a laktanyaépület előtt, gyakran láttuk ki-bejárkálni kapuján a belbiztonságiakat. Sokukat ismertük látásból, s néha azzal szórakoztunk a párommal, hogy a hátuk mögött haladva, a tarkójuk láttán tippeltünk: az ipse benyit-e vagy sem a Dunărea 2. szám alatti szárazkapun. Valamiféle aurája lehetett az elvtársak tarkójának is, hiszen általában beváltak a tippjeink…

Sorozata utolsó részében PÉTER I. ZOLTÁN helytörténész arról ír, hogy a békebeli Félixen mivel lehetett elütni a szabadidőt, s hogy a fürdőhelyre egy évszázada még nyolc vasúti járat indult naponta Váradról. Éppen nyolccal több, mint ma.

A zenepavilonban elsőrendű cigányzenekar muzsikált

Félixfürdőn igyekeztek gondoskodni a szórakozásról is. Az úgynevezett gyógy- és étterem előtti zenepavilonban naponta háromszor játszott a fürdő elsőrendű cigányzenekara. A vendégek az étterem teraszáról vagy a park sétányain felállított padokon ülve hallgathatták a zenét. De a gyógyteremben is tartottak házi hangversenyeket, táncmulatságokat. A társalgóban zongora, tekeasztalok, társasjátékok, újságok, képeslapok álltak a vendégek rendelkezésére. Működött kölcsönkönyvtár is, pár lépésre az étteremtől.

Most a román belpolitika vonja magára a figyelmet, de ami a kormánypártok és az ellenzék harcának tűnik, az nagyon sok szállal kötődik az Egyesült Államokhoz és az orosz befolyási övezet alakulásához. Gigászok harca vezetett korrupcióellenes utcai lázadáshoz. ADY ANDRÁS eleveníti fel mit vár Romániától Amerika másfél évtizede.

Tisztelgés a román és az amerikai lobogó előtt. Kedvezőtlen széljárás?

Habemus Trump: legalább 200 millió dollárt kóstált (biztonságiak, parádé, koncertek, bálok) a beiktatási parádé (bárki részt vehetett ezen, s bálozhatott, ha leperkálta a 25 000 dolláros beugrót), a fényűző protokoll mögött lényeges események zajlottak. Nagyon úgy tűnik, hogy Európát érintően is átalakul az amerikai befolyási övezet. A jelek arra utalnak, hogy az amerikai hírszerzés, a kémelhárítás viszonya a romániai bel- és külbiztonsági szervekkel, az Országos Korrupcióellenes Ügyészséggel (DNA) átalakul. Minden olyan intézményt érintenek a változások, amelyek az ukrán-moldáv-román határövezetet (az Unió keleti határainak övezetét), a Fekete-tengeri kijárat biztonságát meghatározzák.

Vajon miért nem elég fontosak a magyar közmédiában a romániai események? SZŰCS LÁSZLÓ Híradó-szemléje.

.

Néhány órával azt követően, hogy a román kormány későn és kelletlenül visszavonta a hírhedtté vált OUG 13 sürgősségi kormányrendeletet, a Digi24 azt mutatja, hogy a Victoriei téren a nagy nemzetközi televíziós társaságok mellett több környékbeli országból is stábok érkeztek a helyszínről tudósítani, épp bolgár és bosnyák kollégák adják le szorgosan live a tudósítást.

Eddig is azt éreztem a héten, hogy a magyarországi kormánypárti sajtó mintha nem tulajdonítana a dolognak akkora jelentőséget, az utca nyomására meghátráló kormány képe valahogy nem mutatna jól a Habony/Vajna/Mészáros hírgyárakban. Este hét után azért megnyitom a Hirado.hu oldalt, hadd lám, a közmédia mennyire tartja fontosnak ezt az esetet.

A főoldalon semmi, nem baj, majd a Külföld rovat kínál valamit. Amit annak a nyitóoldalán találok, azt mind ide is másolom, fentről lefele, fontossági sorrendben. Új tűzoltófutási világrekord született Ausztriában, Negyvenezer motoros indult zarándoklatra Guatemalaban, Leégett egy kínai masszázsszalon, Terrorelhárító képzést indít a NATIO Irakban, Több tucat emberéletet követelt az afgán tél, Le Pen a nép jelöltjeként indítja kampányát. Aztán a rovat második oldalán végre rábukkanok a bukaresti hírre. Ott a helye.

Utcára vitte az embereket Romániában a kormány nagyképűsége. Az éji órán, titkon elfogadott, és a Hivatalos Közlönyben éjjel kinyomtatott sürgősségi kormányrendeletekkel betelt a pohár. A Btk. módosítása ugyanis szabad folyást enged a munkahelyi visszaélésnek, a megvesztegetésnek, lehetőséget biztosít a nyomok és vagyonok eltüntetésére. Van a tervezett változtatásnak egy, a hazai nemzeti közösségekre különösen veszélyes kitétele, ami gyakorlatilag szabad utat enged a faji, etnikai, nemzeti, nyelvi, vallási, nemi stb. kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének. A nevezetes 13-as sürgősségi kormányrendeletet Grindeanu kormányfő szombaton este visszavonta. Ám a szellem aligha tér vissza a palackba. SIMON JUDIT összefoglalója.

Temesváron mindvégig békésen demonstráltak az emberek

Százezres tömegek vonulnak az utcákon közel egy hete az országban. Kelettől nyugatig, északtól délig a nagyvárosokban és Bukarestben estéről estére összegyűlnek az emberek, szombat este oszágszerte 320 ezerre becsülték a résztvevők számát. A közösségi hálón szervezkednek, zömükben fiatalok, de középkorúak, idősek sem törődnek a hideggel, esővel. Művészek, értelmiségiek menetelnek, vagy ugrálnak a tereken. Az egyetemek vezetői, professzorok egyetértenek a tüntető diákokkal. Szellemes jelszavak, román és uniós zászlók, fütyülők, dobok színesítik a mozdulásokat. Már-már fieszta hangulata van az egésznek. Szombaton reggel a gyerekekkel együtt telepedtek ki a Victoria palota elé, ezt is a hálón szervezték meg a fiatal szülők.

Egy este fővárosi ultrák próbálták megzavarni a tüntetést, nem sikerült. A csendőrség tette a dolgát, a tömegek elhatárolódtak a rendbontóktól, és másnap még többen kimentek. A tereken a hangzavar közepette is béke van. Ami érdekes és dicséretes, hogy egyetlen párt vagy politikus sem akarja kisajátítani a megmozdulásokat. Bizonyára ott vannak, a közösségi hálókon ők is aktívak, de nem ragadják magukhoz a mikrofont (már ahol van, hisz nem a beszédek jellemzik e demonstrációkat), nem vonulnak látványosan az első sorokban.

Grindeanu kormányfő Dragnea pártelnök társaságában. Valakinek mennie kell