ER – Szerkesztőség

Agyilag papucsban

2017. február 03. - szucslaszlo

„A csalódáshoz, a kiábránduláshoz bárkinek joga van.” DEMÉNY PÉTER írása.

 victoriei.jpg

Tiltakozó bukarestiek a kormánypalota előtt a Győzelem téren   Fotó: Hotnews

 

„Az aggaszt kicsit, hogy a magyarlakta vidékeken alig vannak emberek az utcán. Miért gondoljuk mi, tömbmagyarságban élő emberek, hogy Románia ügye nem a mi ügyünk? Azok a politikusok, akik megszerezték maguknak a jogot, hogy lopjanak, tőlünk is lopnak. Akkor is, ha mi szeretjük azt hangoztatni, hogy Erdélyben élünk, és nem Romániában. Most inkább érzem magam kolozsvárinak.”

A fenti passzust egy ismerősöm írta, és miközben mélyen megértem az elkeseredését, azt gondolom, azzal a mentalitással is baj van, mellyel egyet látszik érteni. Erdélyben élni nem azt jelenti, hogy nincsenek románok, és az a hely, ahol kizárólag magyarok vannak, egyáltalán nem az a hely, ahol nem lopnak, sem pedig az, ahol sok politikus nem éppen olyan gazember, mint máshol. Egyáltalán: nincs olyan hely, ahol csak hátra kellene dőlni, és élvezni a Paradicsomot. A föld minden táján tenni kell érte. Ezt kellene végiggondolnunk, amíg agyilag papucsban üldögélünk.

Akárcsak azt a másik rögződést, hogy aki nem szavazott, vagy aki a PSD-re szavazott, az most hallgasson. Szavaztam és nem a PSD-re, mégis úgy gondolom, a csalódáshoz, a kiábránduláshoz bárkinek joga van, mert a legtöbben nem arra adták a mandátumot a PSD számára, hogy azt tegye, amit tett. És aki az RMDSZ-re szavazott, az most megláthatja, mennyit ért vele. Nem sokat, annyi szent.

A bejegyzés trackback címe:

https://erport.blog.hu/api/trackback/id/tr5512179400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ivan Karamazov 2017.02.06. 08:53:13

Kedves Erika, ha általában azt gondoljuk, hogy valami különb helyen élünk, mint más, akkor logikus, hogy partikuláris esetben sem megyünk ki az utcára. Különbnek érezzük magunkat, és alapvetően nem szolidarizálunk semmivel, amit a "senkik" tesznek. Az "ő" bűneiket nem érezzük a "mi" bűneinknek, ezért nem tiltakozunk. Pl. nemcsak "tőlünk" lopnak, hanem éppen azok is, akik innen mentek a parlamentbe. Ilyesmire gondoltam
süti beállítások módosítása