Lapfogyatkozás ide, szüneteltetés oda, SZILÁGYI ALADÁR kora reggelenként továbbra is elsétál a redakcióba, most például azért, hogy megossza az olvasóval az útjába eső város- és kultúrtörténeti érdekességeket. Fotók: TASNÁDI-SÁHY PÉTER.
A Sal Ferenc (Dunării) utca a Fő utca felől. Balra az egykori szeku, jobbra a Barátok temploma, ahová Fráter Erzsébet hamvait menekítette vagy harminc éve Tempfli József későbbi püspök
Azóta tartozom magamnak ezzel a úti-legendárium-írással, amióta szerkesztőségünk a Magnólia utcából ide, a váradiak által „Léda-ház”-ként emlegetett épület közelébe költözött. Most, hogy valakik úgy döntöttek, elzárják lapunk csapjait, igyekszem szárazon nyeldekelve-tikkadozva bár, de pótolni a mulasztásomat. Nem, nem valami egetverő történésről van szó, hanem egy félóráig tartó, két évszázados időbeli ingázással egybefűzött sétáról, Szaniszló (manapság: Eminescu) utcai lakásomtól a Léda-lakig menet.
A tőszomszédságunkban bomladozó, vakolatsebes épületet éppen a századfordulón, 1900-ban emelték, Szent László Koldusápoló és Fiúgyermek Menedékház elnevezéssel. A város egyik kiváló építésze, Sztarill Ferenc neogótikus kápolnaékszert is remekelt az udvarára, franciásan kecses toronnyal, mely alig láthatóan, egy, a kommunizmus idején odacseszett, ormótlan épület mögül integet. Ebben – a katolikus egyház és a város között évek óta húzódó tulajdonjogi perpatvar miatt – „gazdátlan” épületben működik Nagyvárad egyetlen színmagyar nyolcosztályos tanintézete, a „Szacsvay”.
A mai Szacsvay nyolcosztályos iskola, udvarán a Sztarill Ferenc tervezte kápolnával
Mielőtt a Szacsvay Imre nevét viselő iskolával szemközti sarkon betérnék – a mára eltüntetett Páris patak nyomvonalán – a Nagypereces utcai elágazásig, megannyiszor kegyeletes pillantást vetek arra a zöldzsalugáteres, magasított tetejű polgárházra, ahol ideig-óráig menedékre lelt egy rendkívül hányatott sorsú, bihari dzsentri családból származott asszony: ippi, érkeserűi és bélmezői Fráter Erzsébet, ez az elvált nő, aki volt férje, Madách Imre elhunyta – 1864. október 5. – után minden támasz nélkül maradt.
„Utólagos kérésem még az lenne, légy szives ha csak tehetségedbe van a’ Szeptember 20-ára eső 420 ujfból 100 forintot küldeni – esdekelt utolsó, Madách Imrének címzett, Váradon keltezett levelében –, mert elég legyen azt mondanom, hogy a’ minden napi kosztomat a’ fogadoba fizetni nem vagyok képes, ha pedig örökös előleges adoságot kell csinálnom, soha sem jővők tisztába itt ez uzsorás városba.” Az elmezavarral és alkoholizmussal küzdő özvegy tizenegy esztendővel élte túl a drámaírót. „Fráter Erzsi őrjült, az utcákon mezítláb jár-kel és a réteken alszik – riasztotta egy távoli rokon a szülőanyjával minden kapcsolatot megszakító fiát, Madách Aladárt –. Miután eljött Margittáról Váradon tartózkodott. Itt aztán mindenét eladta, és az ismerősök sem fogadták be, az utcán aludt.” Több esetben be is vitték a városháza börtönébe, végül a Baranyi család vette magához a lerongyolódott, éhező Fráter Erzsébetet. „Elmezavarodottságán kívül epileptikai rohamok is gyötörték”, ezért november 10-én kórházba vitték, ahol egy újabb roham kioltotta az életét.
E házban élt egy ideig Madách felesége, Fráter Erzsébet
Néhány lépésnyire, az ötágú apró térre nyílik a felvégén keskenyen kanyargó, a főutcai torkolatánál kitölcséresedő Sal Ferenc utca, mely ma a Dunărea nevet viseli. Sal Ferencet éppen Fráter Erzsébet halála évében, 1875-ben választották meg az egyesült Nagyvárad tizenegyedik polgármesterének. 22 esztendő elteltével, 1897-ben kérte felmentését, korára és egészségi állapotára való hivatkozással. A Barátok utcáját – ahol lakott – még életében (!), 1901-ben róla nevezték el. A váradi legendárium szerint, bár sokat betegeskedett utolsó éveiben, gyakran kiállt a Rákóczy útra, az ő utcája Barátok temploma előtti torkolatához, és nem kis hiúsággal – megjátszva a tájékozatlan vidéki atyafit – meg-megkérdezte a járókelőket: „Tessék mondani, merre van a Sal Ferenc utca?” 1899-ben, tehát még az ő életében, a tőszomszédságban lévő 8. szám alatti házba költözött a Nagyváradi Napló szerkesztősége, ahonnan 1902 májusában hurcolkodott át a Szent János utcába. Tehát Ady is itt kezdte tevékenységét a Naplónál! Fráter Erzsébet pedig – akinek hamvait a város számos jeles polgárának földi maradványaival együtt Tempfli József apátplébános mentette ki az 1980-as években, az azóta ledózerezett Olaszi temetőből – a Barátok templomának kriptájában kapott végső nyughelyet. Egyébiránt a felvégen, ahol a kétsávos utca sikátorrá szűkül, egy régi polgári ház falán még tíz esztendeje egy, ma már nyoma sincs emléktábla hirdette, hogy 1938-ban ebben az épületben verték agyon dr. Böszörményi Emil baloldali újságírót a vasgárdisták. Az utca a II. világháború után néhány évig az ő – románul kimondhatatlan – nevét viselte…
Bal kéz felől a ház, ahol Böszörményi Emilt a vasgárdisták agyonverték. Az emléktábla eltűnt
Ha a Sal Ferenc utcai útvonalat választom, a Rákóczy-útra (a Fő utcára) érve, egy impozáns, a velünk szomszédos iskolával hasonló sorsú, de annál félelmetesebb kinézetű műemléképülethez, a később járóbeteg-rendelőként fungáló, hajdani Pénzügy-igazgatósághoz érek. Két esztendeje Patkányok palotája címmel segítségért kiáltó riportot közöltem lapunkban a város ebek harmincadjára jutott, emblematikus középületéről:
„Patkánybűz, emberi ürülék és vizelet szaga kínálta olfaktív élményekkel gazdagodva szoktatom szememet a félhomályhoz. Vizuális élményeknek sem vagyok híjával: tokostól kiszerelt ajtók, ablakok helye, kicibált kábelek, vízvezetékek, leszerelt fűtőtestek nyomai jelzik, hogy – nem egyszer, nem kétszer – minden elmozdíthatón újraértékesítő kezek szorgoskodtak huzamosan idebent. Egy-egy védettebb helyiségben rongy- és papírkupacok javítják az éjjeli menedékhely komfortját. Szerinszerte, az utcára (nem) néző, kitört ablakszemek, avagy a már ablaktalanított üregek előtt, az utcafrontot valamikor tetőtől talpig beborító, szél cibálta, elcafatosodott védőhálók szabad bejárást kínálnak esőnek, hónak egyaránt. A Fő utca felől életveszélyes a palotát megközelíteni. A malterrongyos falakról hulló vakolatdarabok, a portálé oromzatáról leváló épületdíszek borítják a járdát.”
A Pénzügyi palota új ruhája. A katolikus egyház nemrég elvesztette a pert a megyei önkormányzattal szemben
Azóta annyit változott a helyzet, hogy az elcafatosodott védőhálót kicserélték, ma már sűrűn szőtt, átláthatatlan óriásköpenyeg óvja a városnak a Holnaposok korában egyik legragyogóbb, ma legromosabb palotáját. Nem, nem a pusztulástól, hanem a kíváncsi tekintetektől. Mögötte kívül-belül zavartalanul munkál tovább a pusztulás szelleme.
(Folytatjuk)
