Romániában 5,2 millió nyugdíjast tartanak nyilván. Közülük február 1-től hárommilliónak mutat fityiszt a kormány. BÖGÖZI ATTILA írása.
Méltányos nyugdíjakért és ingyenes gyógyszerekért demonstráló idősek
Nem szeretem, ha átvernek.
Azt pláne nem, ha ez az átverés kormányszintű, és még a zsebemet is érinti. Márpedig ez fog történni február 1-től velem, s mindazokkal, akik hisznek, vagy csak reménykednek abban, hogy a kormány által bejelentett nyugdíjemelés könnyít majd kilátástalan léthelyzetükön. És amikor ezt leírom, nem arra az 1 227 018 nyugdíjasra gondolok, akiknek február 1-től 2000 lej alatti nyugdíja után nem kell majd 16 százalékos jövedelemadót fizetniük, hanem arra a több mint hárommillióra, akinek a nyugdíja ezer lej alatt van. Mert ők, az arctalan, szürke, átvert többmilliós tömeg, a szemfényvesztő kormánypropaganda igazi áldozatai, akiknek egyetlen bűne, hogy naivul bedőltek – már aki – a hatalom számmisztikájának.
Mert mint mindenben, az ördög itt is a részletekben van elrejtve. Ugyanis azt mondja a kormány: a legkisebb nyugdíj értéke 400 lejről 520 lejre növekedik. Most attól nagyvonalúan eltekintek, hogy ez március 1-től következik be, és csak egész halkan kérdezem, vajon miért, hisz az egyszerű paraszti logika szerint az lenne a normális, ha a kormány elsőnek azok kezét fogná meg, akik a legelesettebbek. Csakhogy azzal a 120 lejjel, amit a szerencsétlenek között is a legszerencsétlenebbeknek ígér a kormány, nehéz feledtetni azt, amit alig néhány hónappal korábban, más politikai felállásban, másként hazudók, másként lebegtettek meg a szegény kisnyugdíjasok lelki szemei előtt, azt ígérve, hogy Romániában a legkisebb nyugdíj 1000 lej lesz. Tavaly szeptember nem volt olyan rég, hogy mindenki teljesen amnéziás legyen, s ne emlékezne erre a mézesmadzagra, amit sűrűn húzogattak a közvélemény orra előtt, s amiből természetesen nem lett semmi.
A legkisebb nyugdíj értékének 400 lejről 520-ra emelése 1 022 168 nyugdíjast érint, s amint az előre borítékolható, az 520 lejből épp úgy nem lehet majd megélni, mint ahogy a 400-ból sem lehetett. Ezt azonban agyonhallgatja a kormány és mindenféle makrogazdasági mekegéssel magyarázza, miért nem lehet többet adni annak, aki a szegények közt is a legszegényebb. Az ellenzék pedig alig leplezett kárörömmel máris az egész szociális rendszer összeomlását vizionálja, mondván, már tavaly is 21,7 milliárd lej hiányzott a szociális egyenlegből, idén pedig a két kézzel szórt milliárdoktól szétdurran a szociális lufi, s jön aztán a hét szűk esztendő. Azzal pedig senki sem törődik, hogy az érintett több mint egymillió szerencsétlen nyugdíjasnak már nagyon régtől fogva tart a hét szűk esztendő, hiszen ezeket a nyugdíjakat a nyugdíjpont növekedése kevés esetben érintette. Mert a nyugdíjpont néhány lejnyi emelésével amúgy sem érték el a 400 lejes garantált nyugdíj összegét. És most nagy szocdem vívmányként kiszúrják a szemüket 120 lejjel, nehogy szegények sérvet kapjanak a nagy nyugdíjemeléstől. Mindezt olyan körülmények között, amikor a már eddig is három-négyezer lejt zsebre vágó nyugdíjasok 450 lejt kapnak majd pluszba. Tudják, milyen fizetése kellett legyen annak, aki 3000 lej fölött kap nyugdíjt? Hát biztos nem kubikus vagy szabómester volt. És ezt a 450 lejt tessék egyenletbe álltani a 120 lejjel, ahhoz, hogy reális képet kapjunk arról, mit jelent, és kiknek kedvez a kormány nyugdíjpolitikája.
Mert nem a minimál-nyugdíj 120 lejes emelése fogja feje tetejére állítani a költségvetést, hiszen az intézkedés költségvetésre gyakorolt hatása – még kormányszámítások szerint is – várhatóan alig 120 millió lej lesz, ami aprópénz a több mint 80 milliárdos szociális kiadások tengerében.
De szálazzuk tovább a „hurrá-nyugdíjemelés” további tételeit, és vegyünk például egy 1000 lejes nyugdíjat. Ebből eddig levontak 7 lej betegbiztosítást és adót, semmit. Az új rendelkezés értelmében a horribilis nyugdíjemelés ez esetben csillagászati összegű hét lej lesz. Viszont egy 2500 lejes nyugdíjnál – tudják, katonatisztektől felfele – a nyugdíjemelés 228 lej.
És most tessék megint egyenletbe állítani a 7 lejt a 228 lejjel, s akkor már el is érkeztünk az átverés lényegéhez, mert az a több mint hárommillió ember, aki 1000 lej alatti nyugdíjból tengeti nyomorúságos életét, nem fog kapni semmit, még azt a szégyenletes 7 lejt sem, merthogy az ezer lej alatti nyugdíjakból nem vontak sem betegbiztosítást, sem adót. Vagyis a nagy nyugdíjemelési hókuszpókusz több mint hárommillió nyugdíjasnak egy veszekedett vasat sem fog hozni a konyhára.
Más szóval: a kormány február 1-től a nyugdíjasok közel 70 százalékának mutat fityiszt, és ha ezek után valaki még szociális érzékenységről mer papolni az intézkedés kapcsán, azt szemberöhögöm.
Mert a szembeköpésnél úribb ember vagyok.
