Január 13-án, pénteken este hattól a nagyváradi Illyés Gyula könyvesboltban (Teleki utca) a Törzsasztal idei első vendége Csordás Gábor József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő, könyvkiadó. Eredeti foglalkozása szerint orvos, 1974–1980 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézete Idegélettani Kutatócsoportjának tanársegéde. Első verseskönyve 1980-ban jelent meg, és elnyerte az Művészeti Alap Első Kötetesek díját. Nyolc (angol, francia, szerb, szlovén, horvát, lengyel, cseh és román) nyelvből fordít, 1987 óta csaknem harminc műfordítás kötetet jelentetett meg.

Csordás Gábor költő, műfordító, szerkesztő, könyvkiadó   Fotó: Jelenkor.net

1980 és ’85 között a Jelenkor című, pécsi folyóirat szerkesztője, 87 és 90 között főszerkesztője. 1990-ben megalapítja a Jelenkor könyvkiadót, amelynek 1993-tól 2015-ig az igazgatója, jelenleg szerkesztő, szakmai tanácsadó. Könyvkiadói ismereteket oktat a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarán. Legutóbbi kötete: Párhuzamos olvasókönyv. Nádas Péter regényének forrásai és visszhangjai; szerk. Csordás Gábor; Jelenkor, Pécs, 2012.

Gyermekkorának nyarait gyakran töltötte Nagyváradon.

Posztnacionalizmus. Egészen utópisztikusan hangzik innen Európából nézve, pedig van olyan ország az öreg sárgolyón, ami éppen, és az elmúlt évek sajnálatos eseményeinek dacára is, töretlenül ebbe az irányba halad. Ahogy Justin Trudeau kanadai miniszterelnök fogalmazott még 2015 októberében a New York Times-nak: „nincs magidentitás, nincs mainstream”. TASNÁDI-SÁHY PÉTER sajtószemléje.

Cikkünk a Charles Foran író, a The Guardian-ben 2017. január 4-én megjelent írása alapján készült.

Illusztráció: Jacqui Oakley (forrás: The Guardian)

Így 2017 elején körbetekintve a világban, talán kijelenthetjük, Kanada a világ utolsó bevándorlást kifejezetten támogató országa. Tavaly hozzávetőleg 300 ezer bevándorló keresett új otthont a juharlevél oltalmában, köztük 48 ezer menekült, és a kormány célja, hogy rövid időn belül teljes jogú állampolgársággal ruházza fel ezeket az embereket. Az igazi csoda pedig az, hogy a társadalom 85 százaléka egyetért ezzel a törekvéssel, pedig az éves bevándorlás átlagosan a jelenlegi 36 milliós népesség 1 százalékát teszi ki. Az USA-ban zajló változásokat látva nem hiába írta az Economist nemrégiben a juharlevélbe burkolt, hokiütőt tartó szabadságszobrot ábrázoló címlapon: „A szabadság északra költözött: Kanada példa a világnak”.
Arról nem is beszélve, hogy Trump győzelmének éjszakáján a kanadai bevándorlási hivatal honlapja összeomlott a rendkívüli látogatottságnak köszönhetően…

Megtévesztő a cím, ez már nem diyarbakiri napló, mert a jezidi tábor, ahol a krízis-munka elkezdődött a tavalyi év októberében, már nincs. 2016 utolsó, 2017 első napjaiban nem váratlanul, de ellentmondást nem tűrve, kompromisszumot nem keresve evakuálták. PARÁSZKA BORÓKA írása.

Menekült buszoztatás, nincs leszállás (fotó: T.)

Szilveszter estéjén-hajnalán az evakuálás körülményeit élőben követtem, tulajdonképpen most bizonyosodott be, hogy az az ötlet, ami októberben kicsírázott jó és hasznos. Akkor azért utaztunk Brassay Istvánnal, Dobrai Zsolt Leventével és Fodor Zsuzsával – kollégáimmal – Törökország délkeleti részébe, a „kurd fővárosba”, hogy az ottani menekülttábor fiataljainak újságíró alapismereteket tanítsunk. Azt, hogyan tudják rögzíteni, dokumentálni mindazt, ami velük-körülöttük történik, hogyan tudják védelmi eszközként használni a nyilvánosságot.

A tábor lakói a jezidi tömegmészárlások túlélői, illetve az előle elmenekült emberek. Látásmódjuk sajátos: a szemtanúk érzékenységével, félelmeivel élnek. A velük történtek rárakódnak nem csak arra, ahogyan a közelmúltjukról, traumáikról vallanak, de arra is, ahogyan a jelenüket értelmezik. Az ott készített interjúk még feldolgozatlanok, a jezidi mészárlások fontos részletei még feltárásra várnak.

SZILÁGYI ALADÁR irodalom- és pankrátorpolitikai jegyzete az Előretolt Helyőrség Íróakadémia 400 millió forintos támogatásáról.

Rejtő Jenő (P. Howard), "Az előretolt helyőrség" című regényének képregényváltozata alapján Rajz: Korcsmáros Pál

Kimondhatatlanul örvendetes, hogy a Magyar Közlöny közhírré tette: a kormány „a civil és egyéb szervezetek támogatása” címszó alatt az Orbán János Dénes-féle Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség Íróakadémia programjára 400 millió forintot biztosít. Ez a nonprofit(!) Kft. már tavaly – indulása évében – 150 millió forintos stafírunggal kezdett, s hogy mennyire hatékonyan gazdálkodhatott, mennyire sikeresen járulhatott hozzá az írócsemeték neveléséhez az akadémiai faiskolában, mi sem bizonyítja beszédesebben, mint ez a több mint két és félszeresére duzzasztott, 2017-re szóló 400 milliós támogatás. (Ami nagyobb, mint a teljes évre osztogatandó irodalmi folyóirat-támogatási keret, a fiatal írók szervezeteinek működési költségével egyetemben…)

SZŰCS LÁSZLÓ mozaik-jegyzete az Erdélyi Riport működésének felfüggesztésével, illetve a szerkesztőség blognak eresztésével kapcsolatban.

A legnehezebb hetvenhetedjére is összefüggő választ adni a Mi történt? kérdésre. Nem csupán az önismétlés unalma miatt, hanem mert kihallom a kételkedést, amikor sokadszor elmondom: azt, amit tudtunk, megírtuk most is, nincs mit hozzátenni. Nem hallgattunk el semmit.

*

Megtisztelő, hogy az eltűnésünk szinte kizárólag a szélsőjobbos kommentelők körében lobbantotta fel az örömtüzeket. Mintha a döntéshozó az ő kedvükben akart volna járni.

*

Végigolvasom a petíciót aláíró neveket és azt mondom: megérte.