A nyilas halálosztagok között is különösen kegyetlen és jól szervezett volt a XII. kerületi különítmény, amely hol polgári zenés-szavalós délutánokat rendezett a tagoknak, hol orgiákon erőszakolta, kínozta és ölte meg 1944-1945 telén a foglyokat. Milyen közösséget teremt a csoportos nemi erőszak? Mi a szexuális agresszió antropológiája? Honnan indult a hungarizmushoz csatlakozók életpályája és hogyan torzult, vált patologikussá? ZOLTÁN GÁBORRAL az Orgia című regény (Pesti Kalligram, 2016) szerzőjével beszélgettünk arról, meddig mehet el az erőszakról szóló emlékezet, vagy az azt rekonstruáló képzelet. PARÁSZKA BORÓKA interjúja.

Kun páter 1944 októberében

Ön sokáig kutatta a nyilas terror működését, majd a részletekről, konkrétumokról, a verésektől és rablásoktól a csoportos nemi erőszakig regényt írt. Miért pont regényt?

Amikor belekezdtem ebbe a munkába, arról akartam írni, hogyan nőttem fel Budán, a konszolidált XII. kerületben, ott, ahol tizenöt évvel a születésem előtt ezek az események lejátszódtak. Valami csekély emlékezete volt annak, ami 1944–45-ben történt, és ez átszivárgott hozzám, de a kérdés az, miért volt ennyire gyér ez az információ? És hogy az, ami mégis elhangzott róla, miért volt annyira érdektelenné formalizált? Amikor úgy öt-hat éve intenzíven elkezdtem mindezzel foglalkozni, eleinte nem találtam megfelelő írásos anyagot. Mert ezekről az eseményekről nem írtak monográfiákat. Kutatnom kellett tehát, levéltárakban, és mert ilyet korábban nem csináltam, sokáig nem is tartottam elképzelhetőnek, hogy az adatok alapján hagyományos szépirodalmi mű szülessen. Aztán azért próbálkoztam meg mégis a regénnyel, mert igazán megragadó történetek, sorsok kerültek a szemem elé.

Rommagyar állatkerti bicegés TASNÁDI-SÁHY PÉTER tollából.

 A Maszol véleményrovatát tavaly év végéig vezető Ágoston Hugó írt egy nyílt levelet Kelemen Hunor szövetségi elnöknek, amelyben mellőzésének okait kéri számon, mire a szövetségi elnök némi hezitálás után szintén nyílt levéllel válaszolt, az első bekezdésében ezt írja:

 
„...nem tartom közügynek azt, ha egy rovatvezetőnek a főszerkesztője és a kiadója nem hosszabbítja meg az éppen lejáró munkaszerződését”

 

A szövetségi elnök teljes elhatárolódása több okból is nonszensz.
Az egyik teljesen nyilvánvaló, nem is kell túlragozni, hiszen Demény kolléga minapi erportos jegyzetében fellelhető zárójeles dilemmája tökéletesen sűríti a lényegét:

 
„...vajon Kelemen Hunor, aki semmiről sem látszik tudni, találkozott-e valaha Debreczeni Hajnallal.”

DEMÉNY PÉTER írása.

Végül is ez a kérdés.

„És akkor mi lesz, ha kiderül?”, „Ez már senkit nem érdekel” – a mai napig a fülemben vannak ezek a mondatok, a szememben ezek a legyintések. A saját múltunk nem érdekel, nem érdekli már azokat sem, akik alakították vagy az áldozatai voltak, illetve úgy forgatják, ahogy a kedvük tartja. Nem is értem, miért nem lett a romániai magyar társadalom a „nincs igazság, csak igazságok vannak” jelmondattal összefoglalható hitek bajnoka, hiszen nagyon is azt teszi, hogy az igazság akkor is megmásuljon, ha nyilvánvaló.

Nem az a gond, ha több bevétellel számolnak, a baj akkor keletkezik, ha a kiadások meghaladják a valós bevételt – véli LAKATOS PÉTER, a Számvevőszék tanácsosa. Az előzmény: Liviu Dragnea PSD pártelnök szerint hatalmas költségvetési lukat hagyott hátra a leköszönt kormány, mások szerint még repedés sincs. A lapunknak nyilatkozó szakember szerint az új kabinet még jól is kijöhet az osztogatásból, de csak akkor, ha élénkíteni tudja a gazdaságot. SIMON JUDIT írása.

Liviu Dragnea végigtekint a parlamentben a kormányán. Az hiányzik, ami nem is volt?

A Szociáldemokrata Párt és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (PSD – ALDE) koalíció támogatta kormány elkezdte az osztogatást. A gazdasági, pénzügyi elemzők szkeptikusan figyelik a történéseket és várják, milyen számok jelennek meg az ez évi költségvetésben.

Magyarországon már megint baj van a civilekkel, mármint azokkal, akik anyagilag nem függenek a magyar államtól, hanem valahonnan, külső forrásból jutnak pénzhez. (Az EU-s forrás ugye nem ilyen, mert azok elosztását a magyar állam felügyeli) A rövid indoklás már a román politikában is ismert: mert Soros. TASNÁDI–SÁHY PÉTER írása.

A bővebb magyarázat kedvéért idézném Németh Szilárdot, a Fidesz értelmiségért felelős alelnökét, aki még kedden osztotta az égi mannát, ekképpen szóla:

„A Soros-birodalom álciviljeit azért tartják fenn, hogy a globális nagytőkét és a politikai korrektség világát átnyomják a nemzeti kormányok fölött. Ezeket a szervezeteket minden eszközzel vissza kell szorítani, és azt gondolom, hogy el kell innen takarítani. És most ennek, úgy érzem, eljött a nemzetközi lehetősége.”

Az üzengetések nem pótolják a valódi vitát, ezért sem kívánunk részt venni a tényeken túli értelmetlen szópárbajokban. SZŰCS LÁSZLÓ írása.

Lapfogyatkozás ide, szüneteltetés oda, SZILÁGYI ALADÁR kora reggelenként továbbra is elsétál a redakcióba, most például azért, hogy megossza az olvasóval az útjába eső város- és kultúrtörténeti érdekességeket. Fotók: TASNÁDI-SÁHY PÉTER.

A Sal Ferenc (Dunării) utca a Fő utca felől. Balra az egykori szeku, jobbra a Barátok temploma, ahová Fráter Erzsébet hamvait menekítette vagy harminc éve Tempfli József későbbi püspök

„Gyakran a helyi tiltakozásokhoz kisvárosokban több kurázsi kell, mint igazi nagyobb helyeken. Otthon mindenki mindenkit ismer. Ha a véleményemmel nagyvárosban lépek ki a színre, elvben névtelen maradhatok.” TAMÁS PÁL régiós tiltakozásügyi körképe.

Operettel búcsúztatta az óévet és köszöntötte az újat a Szigligeti Színház. Szinte mindegyik erdélyi magyar társulat zenés műfajjal kedveskedett közönségének. A váradiak évfordulóhoz is kötötték a bemutatót: tavaly volt 30 éve, hogy a zeneszerző, a város szülötte Fényes Szabolcs csatlakozott neves elődeihez az örökkévalóságba. Talán legismertebb művét, a Maya revüoperettet NOVÁK ESZTER úgy állította színpadra, ahogy a nagykönyvben meg van írva, vagy mégsem egészen úgy, ámde remekül. SIMON JUDIT kritikája.

A mesét Liviu Dragnea azzal kezdte, hogy megjutalmazta a népet és hűséges alattvalóit. A népnek ígért és adott fizetés- és nyugdíjemelést, eltörölt egy rakás adót és illetéket, örvend is a nép. Hű alattvalóinak pedig hivatalt osztogatott. Mindenki érdeme szerint kapott bársonyszéket, elnökséget. Utóbbiak közül egyet megtartott magának, a Képviselőházét, a másikat, a Szenátusét leghűségesebb kiszolgálója, a jobb időket is megélt C. P. Tăriceanu koptathatja tovább. SIMON JUDIT jegyzete.

Habemus kormány, jó vastag többséggel a törvényhozásban, erdmagyar támogatással, szocdem retorikával, semmi kifogásolnivaló – mondhatnánk, de nem mondjuk.

Van ugyanis bőven kifogásolnivaló, még akkor is, ha Sorin Grindeanu kabinetje, alighogy beiktatták, két marékkal kezdte osztani az életszínvonalat a lakosságnak. Emlékszem, egykoron a Medgyessy kabinet is így kezdte, komolyan gondolta választási ígéreteit, aztán mi lett a vége… Ez azért jutott eszünkbe, mert nem elképzelhetetlen, hogy az új kormány miniszterelnöke arra játszik, hogy megbukjon. Furcsa ezt így gondolni, de az előzményeket, no meg a beiktatását tekintve nem lehetetlen, a párttól kapta, a párt veszi vissza alapon. Egészen pontosan nem a párt, hanem annak vezetője, Liviu Dragnea. A bajuszos Don Juan nagyon meglepődött azon, mekkora győzelmet aratott, és nehezen tudta feldolgozni, hogy nem veheti kezébe a kormányrudat. Haragszik is nagyon az igazságszolgáltatásra, a korrupcióellenes ügyészségre, amiért jogerősen elítélték. Amint magához tért az ámulatából, gondolkodni kezdett, hogyan lehetne ő a mesebeli királyfi, aki ott is van, meg nincs is a kormány élén. Hát úgy, hogy odarak maga helyett egy bábut.